382/6. A behúzott rugó mechanizmusa — Az akusztikus kioldó

A restaurátor óvatosan leguggolt a szegélyléc mellé, kézi fúróját a parkettára fektetve. Finom szerszámával megbökdöste a fényes rézgolyót, mire a padló réseiből halk, fémes kattogás futott végig a félhomályos helyiségen. Szenes úr tüdeje mozdulatlanul feszült a posztókabát alatt, háta mögött pedig az ellenőr olyan mozdulatlanná merevedett, mint aki próbál egybeolvadni a háttérben húzódó mészvakolattal.
– Remekmű! – ujjongott a szakember, miközben a kifeszített acéldrótot próbálta ujjai közé csípni. – Látja, uram? Ez nem egyszerű rögzítés. Ez a behúzott huzal szabályozza az alakok belső rugószerkezetét. A legkisebb akusztikus rezgésre vagy nyomásra is megfeszíti a csípőízületüket!
Az új vevő reszkető kézzel igazította meg pápaszemét, s a rettegéstől megbabonázva figyelte a mozdulatlan hivatali párost. Attól tartott, ha akár csak egyetlen hangot is kiad, a gépies szerkezet azonnal működésbe lép. Óvatosan hátrált egy lépést, ám az olajfoltos parkettán megcsúszott a sarka. Egy halk riadt nyögéssel nekitámaszkodott a nyitott láda szélének, s a kiálló drót éles, fémes pengéssel rándult meg a fal tövében.
A restaurátor elégedetten csettintett, és a kézi fúró fogantyúját megragadva felpattant.
– Zseniális! Az akusztikus kioldórendszer megkapta az első jelet – magyarázta lelkesen, miközben a fúró hegyét ismét Szenes úr rézcsatja felé emelte.
A fal sötét résében ekkor apró, sárgaréz számlálótárcsa kezdett sebesen pörögni, s a ritmikus kattogás halkan betöltötte a szoba sarkát.