382/5. A rézcsat feszültsége — A rejtett rögzítési pont

A restaurátor nem teketóriázott: a nehéz acélszárat egyenesen Szenes úr csípőjéhez illesztette, ahol a vastag posztókabát alatt a hivatali rézcsat feszült.
– Tekintsék meg ezt a páratlan megoldást – csettintett a szakember, ahogy a fúró hegye fémesen megpendült a csaton. – A mester a nadrágszíj vonalába rejtette a rögzítési pontot, hogy a tárlaton észrevétlen maradjon a fúrás!
Szenes úr szemei akkorára tágultak, mint két sárgaréz gomb, de a tüdeje egyetlen lélegzetet sem engedett ki. Az ellenőr mellette úgy állt, mint egy megszilárdult sóoszlop; még a szemhéja sem rebbent, tudván, hogy egyetlen apró pislogás is azonnali „szervizelést” vonna maga után.
Az új vevő közelebb hajolva igazította meg a pápaszemét a félhomályban.
– És a lábuk mögött az a behúzott drót mire szolgált? – kérdezte fojtott, kétkedő hangon, a fal tövére mutatva.
A szoba sarkában, a szegélyléc rése mögül halk koccanással kigördült egy fényes rézgolyó. Vékony, feszes acéldrót húzódott belőle egyenesen a parketta réseibe, mintha a helyiség maga próbálná élesíteni az alakok rejtett szerkezetét.
A restaurátor megtorpant, s a kézi fúrót leeresztve a rézgolyó felé fordult.
– Nos – dörmögte élénk kíváncsisággal –, úgy tűnik, a kiállítási talpazathoz egy külső, akusztikus kioldórendszer is tartozik.