381/5. A karbantartási kulcs — A sorszámozott felderítés

A felhúzókulcs, mely éppen Szenes úr zsámolyának lába mellett landolt, olyan ártatlanul feküdt a forró viasz peremén, mintha csak egy elhagyott gyermekjáték lenne. Szenes úr, akinek a lába már régóta a zsámoly tetején pihent, nehogy a vörös dagály elérje, elgondolkozva nézte.
– Ez egy… karbantartási kulcs – magyarázta az ellenőr, miután végre megtalálta a megfelelő hivatali terminológiát. – Kizárólag speciális, előre nem látható esetekre szolgál, amikor a rendszer belső diagnosztikája meghibásodást jelez. Ilyenkor a kézi beavatkozás elkerülhetetlen, de szigorúan tilos. Főleg, ha nincs hozzá megfelelő engedélyezési lap.
A falak azonban nem vártak engedélyezési lapra. A déli fal már szinte megduplázta korábbi, félénk előretörését, sőt, most már a keleti is felbátorodott. Egyre gyorsabban, egyre határozottabban nyomultak befelé, s minden egyes reccsenéssel a szoba egyre jobban hasonlított egy, a kelleténél jóval szűkebbre szabott, rézből készült öltönyre. A mennyezet is lejjebb ereszkedett, alig hagyva térd Szenes úr feje fölött. A rézpor már nemcsak hullott, hanem kisebb pelyhekben szállt a levegőben, fémolaj és égett viasz keverékének szagával.
Szenes úr, a helyzet abszurditását mérlegelve, már-már komikusan próbált még inkább összekucorodni a zsámolyán. Eközben a falból, a rézszerkezet egyik rejtett nyílásából, egy újabb tárgy gurult elő. Ez egy tömör, fényes rézgolyó volt, amelynek felületén apró, számjegyekből álló sorok kezdtek megjelenni, mintha egy láthatatlan, precíz mechanizmus véste volna őket a fémbe. A golyó csendesen megállt a felhúzókulcs mellett, szinte kísérőként.
Az ellenőr, aki épp a „terület-optimalizálási protokoll tizenkét pontja, III. melléklet” tartalmát próbálta felidézni, elakadt a mondat közepén. Tekintete a rézgolyóra esett.
– Ez… – kezdte, hangja halkabb volt, mint egy irodai suttogás. – Ez egy sorszámozási egység. A legújabb revíziós eljárásokhoz. A… a tárgyak azonosításához.