381/4. A forró vörös viasz — A területi korrekció

A forró, vörös viasz gyorsabban terjedt a parketta réseiben, mint ahogy azt a hivatali előírások egy átlagos állagmegóvási eljárástól elvárnák. Szenes úr egyetlen ruganyos mozdulattal felugrott az egyetlen még szárazon maradt zsámolyra, és megszeppenten figyelte, amint cipője talpáról lecsöppen egy parányi koromfolt.
– A tömítőanyag alkalmazása teljesen szabványos – magyarázta az ellenőr, miközben maga is óvatosan egy lábra állt a mogyorófa szék maradványán. – A minisztériumi rendelet értelmében a folyékony viasz a helyiség akusztikai tulajdonságait hivatott rögzíteni. Így a szobában elhangzott panaszok többé nem verődhetnek vissza a falakról.
A viasz azonban nem csupán az akusztikát szigetelte le. Ahogy elérte a helyiség sarkát, a vakolat selymes csikordulással levált a tégláról, s a résből egy finom kidolgozású, sárgarézből öntött fogaskerék-rendszer bukkant elő. A szerkezet nehézkesen ketyegni kezdett, és minden egyes kattanással egy kicsit beljebb tolta a szoba déli falát.
Szenes úr a mennyezet felé pillantott, ahonnan finom rézpor hullott a zakójára. Az ellenőr még próbált keresni egy idevágó cikkelyt a fejében, ám a gépóriás belső óraműve egy rézharang tompa kondulásával jelzett: a szoba területe hivatalosan is három négyzetméterrel csökkent. A sarokban egy apró, sárgaréz felhúzókulcs csörrent meg a padlón.