379/6. A behúzott papírcsík — A szerkezeti felülvizsgálat

Az ajtó mögül kikelő mély dörgés hatására az ellenőr azonnal előkereste a zsebéből a szolgálati sípját, de ahelyett, hogy belefújt volna, csupán gondosan megtörölte annak szipkáját a zsebkendőjével. A hivatali rend látszatának fenntartása mindennél előbbre való volt, még akkor is, ha a falak lassan lüktetni kezdtek az ismeretlen közeledésétől.
Az új vevő óvatosan hátralépett az utazóládától, miközben a papírcsík, amelyre az egyenes tintavonal rajzolódott, hirtelen megfeszült. A papír nem kifelé haladt többé: a szerkezet elképesztő sebességgel kezdte visszaszívni a padlón kígyózó perforált szalagot.
– Ez nem leállítási folyamat – jelentette ki az új vevő, miközben a cipője orrával arrébb tolta a sárgaréz dobozt. – Ez egy átirányítási kérelem.
Szenes úr abbafejezte a pántok tisztogatását, és a kis csontnyelű selyemkefét közvetlenül az utazóláda nyitott zsanérja közé illesztette. A visszahúzódó papírszalag egyetlen éles reccsenéssel elnyelte a kefét is, mire az ajtó mögötti gépzaj hirtelen megszűnt. Helyette a szoba közepén álló íróasztal legalsó fiókja kattant ki magától, pontosan három centiméternyire.
Az ellenőr megenyhült arccal igazította meg a gallérját.
– Látják? – mutatott a fiókra triumpháló mosollyal. – A rendszer a negyedik példányt mindig a megfelelő helyre továbbítja.