379/1. A sárgaréz pántos utazóláda — Az elintézetlen leltárfiók

Az új vevő óvatosan megigazította a frissen megörökölt íróasztal szélén a leltári tollat. Próbált úgy tenni, mintha Szenes úr ezüstös gőzzé válása mindennapos hivatali ügyrend lett volna, ám a keze érezhetően remegett a papírlap felett.
A főellenőr lassan odalépett a sötét sarokban kinyílt, sárgaréz pántos utazóládához. Nem kapkodott; kimért mozdulatokkal hajolt le, mintha csupán egy elveszett gemkapcsot keresne. A láda bélelt belsejéből nem fenyegető árnyak, hanem egy bársonypárnára fektetett, finoman ketyegő zsebóra és egy csomó számozatlan indexkártya került elő.
– Az átvételi eljárás második fázisa rendkívül egyszerű – fordult vissza a főellenőr teljesen kifejezéstelen arccal. – Az új hivatalnok kötelessége az első nyitott tétel lajstromozása három percen belül. Ha a határidő lejár, a rendszer automatikusan felajánlja a pozíciót a következő várakozónak.
Az új vevő felkapta a legfelső kártyát. A papíron csupán egyetlen apró, sárgaréz kulcsot formázó bélyegzőnyom állt, mellette a pontos idő: nyolc óra tizenöt perc. Amikor megpróbálta tintába mártani a tollat, az íróasztal legalsó fiókjából halk, ütemes kaparászás hallatszott.