378/3. A pulzáló mechanizmus — A garanciális tévedés

Szenes úr a töltőtoll hegyével óvatosan megkocogtatta a rezdoboz szélét. A fém nem adott ki megszokott, csengő hangot; ehelyett egy alacsony frekvenciájú, tompa zümmögés futott végig az asztallapon, ami a nyomtatványok szélét is megremegtette.
– Ez a vibráció csupán hőtágulási kiegyenlítődés – állapította meg Szenes úr bürokratikus magabiztossággal, miközben kipipálta a nyomtatványon a „Külső fizikai elváltozás” mezőt. – Az aktatár mikroklímája sűrűbb a megszokottnál, a réz ötvözete pedig hajlamos reagálni a száraz papír közelségére. Nincs semmi ok az aggodalomra, puszta statikus rezonancia.
A szürke kabátos látogató feszülten nyelt egyet, és szorosabbra húzta magán a kabátot. Rettegve figyelte, amint a rezdoboz felületén lévő apró, karcolt vonalak lassan eltolódnak egymáshoz képest, mintha a tárgy belsejében finom fogaskerekek keresték volna az új pozíciót. A falon lévő kis rézkeretes műszer eközben száraz kattanással 376-ra váltott.
– A garanciavállalási szabályzat negyedik cikkelye értelmében a tétel nem minősül hibásnak – folytatta Szenes úr, s a nehéz rézpecsétnyomóért nyúlt. – A szerkezet csupán szinkronizálja belső ütemét az iktatás hivatalos ritmusával.
Ekkor a doboz fedelén egy alig észrevehető, félköríves nyílás pattant ki, amelyből egyetlen, selyemszálon csüngő fémbiléta csúszott a zöld posztóra.