378/2. A szürke csomag — Az első pulzálás

Szenes úr intett a látogatónak, hogy foglaljon helyet a szemközti széken, majd elővett egy hivatalos nyomtatványt: „Garanciális Felülvizsgálati Jegyzőkönyv – Időszaki Ellenőrzés”. A száraz papír fás illata betöltötte a szobát, akárcsak egy régóta elfeledett titok. A szürke kabátos úr engedelmesen leült, csomagját a rézveretes asztalra téve. – Tehát, a csomag – mondta Szenes úr, rámutatva. – Kérem, szíveskedjék kibontani. A protokoll szerint nem nyúlhatok hozzá a lepecsételt küldeményekhez, amíg az ügyfél nem prezentálja a tartalmát. A Hivatal rendje megkérdőjelezhetetlen.
A szürke kabátos úr lassan, módszeresen oldotta a madzagot. Ujjai, bár reumásnak tűntek, meglepő ügyességgel dolgoztak. A csomagolópapír halk susogással engedett. Közben a szellőzőnyílás felől újra feltámadt a sziszegés, immár mélyebb, rezonánsabb tónussal. Szenes úr diszkréten a falon lévő kis, rézkeretes műszerre pillantott: a digitális számjegy 378-ról 377-re váltott. A látogató mintha észre sem vette volna.
A doboz feltárult. Belül, gondosan beágyazva puha vattába, egy apró, rezdoboz pihent. Felirat nélkül, csupán finom, szabályos karcolások árulkodtak korábbi használatról. A levegőben jellegzetes, fémes, ám nehezen azonosítható szag terjengett.
– És ez a... tárgy igényli a felülvizsgálatot? – kérdezte Szenes úr, felemelve a töltőtollt. Szemüvegén át fürkészte a rezdobozt, amely mintha enyhe, alig észrevehető pulzálással válaszolt volna. Újabb tételt akart iktatni.