378/1. A szürke kabátos csomagja — A garanciális felülvizsgálat

Szenes úr megtörölte a szemüvegét egy tiszta flanelkendővel, majd a hátsó folyosó nehéz tölgyfa ajtaja felé lépkedett. A levendula és a friss mész keveréke nem volt idegen számára; a hivatali tisztaság mindig sajátos aromát árasztott, különösen a nagyobb selejtezési ciklusok lezárása után.
Az alacsony mennyezetű, frissen meszelt folyosó végén egy apró, rézveretes íróasztal állt, rajta egy teljesen érintetlen, vastag iktatókönyvvel. Szenes úr komótosan leült a hajlított háttámlú fafotelbe, és óvatosan megkocogtatta a töltőtollát. A tollhegy apró, kékesfekete tintacseppet engedett a szűz papírra, hajszálpontosan a „Kérelmező neve” rovat felett.
A szellőzőnyílás felől halk, ritmikus sziszegés hallatszott, mintha egy nagyméretű utazóládát próbáltak volna átpréselni egy túlságosan szűk nyíláson. Szenes úr azonban nem jött zavarba; a Hivatal akusztikája köztudottan hajlamos volt az efféle természetes rezonanciákra. Nyugodt mozdulattal kisimította a lap szélét, és megvárta, míg a hallban visszhangzó léptek elérik az asztalát.
Egy alacsony, szürke kabátos úr lépett elő a homályból, hóna alatt egy madzaggal átkötött, barna csomagolópapírba tekert dobozzal. Udvariasan kalapot emelt, majd elnézést kért a korai érkezésért.
– Csak a garanciális ellenőrzést szeretném elintézni – mondta halk, száraz hangon, s a csomagot óvatosan az asztal szélére helyezte.
Szenes úr elégedetten bólintott. A hivatali ügymenet végre visszatért a megszokott mederbe.