375/3. A levendulaszagú alagút — A szociológiai félreértés

Kovács úr elegáns, ám túlságosan is teátrális zsebkendőmozdulattal terelte el a figyelmet a raktárajtó réséből kiáramló szagról. Mr. Henderson üveges tekintete a vásárló kalapkarimájára szegeződött, miközben a pult alól tompa, ritmikus kattogás hallatszott.
– A hátulról érezhető, némileg tömény aroma kizárólag a békebeli levendulaalapú molyirtó szerek és a nedves tölgyfapolcok kémiai reakciója – magyarázta Kovács úr szikrázó szakszerűséggel. – Semmiképp sem a le nem rótt tartozások bomlásterméke, ahogy azt a laikusok gondolnák.
A zöld kalapos úr nem válaszolt. Csendes léptekkel közelebb húzódott a félhomályos alagúthoz, amely a raktár mélyébe vezetett. A golyós számláló rézgömbjei a pulton maguktól gördültek tovább a dróton, halk csilingeléssel jelezve minden egyes lépést.
– A folyamat teljesen racionális – szólalt meg Mr. Henderson garanciális hanghordozása, bár az állkapcsa egy millimétert sem mozdult. – A levendulaillatú csatorna egy szociológiai kísérlet helyszíne. A belépő vásárlók csupán a saját percepcióik alapján érzékelik a tér sűrűségét.
A vásárló a küszöbnél megállt, s kesztyűs kezével a sárgaréz táblácska felé nyúlt, amelyre egy pontos időpont volt bevésve. A tábla alatt egy apró, zárt nyílás várt a kulcsra.