374/5. A gravírozott évszám — A leltári időcsapda

Mr. Henderson kirántotta a kezét a kartondobozok mögül. Ujjai között egy vékony, oxigénhiánytól megbarnult réztáblát szorongatott, amely láthatóan nem tegnap került a polc mögé. Megtörölte a szemüvegét a zakója hajtókáján, majd a fém lapocskát az asztali lámpa sárgás fénye felé fordította.
– Egy XIX. századi gyári jelzés – jelentette ki Henderson, bár a hangja a szokásosnál egy árnyalattal vékonyabban csengett. – A pontosságuk meglepő, bár teljesen felesleges logisztikai túlzás a bádogipar részéről.
Kovács úr lesütötte a szemét, s halk nyögéssel támaszkodott a könyvespolc szélének. A pulton álló bádogdobos karjai e pillanatban teljesen mozdulatlanná dermedtek, ám a gyomrából apró, óraműszerű ketyegés indult meg, ami eddig egyáltalán nem volt hallható.
– A dátum – suttogta a kopaszodó vevő, s reszkető mutatóujjával a réztáblára bökött. – Nézze meg jobban a hónapot.
Henderson elhúzta a táblát, s bosszúsan felszisszent. A vésett számsor nem egy évszázaddal korábbi dátumot mutatott. A mai nap számai álltak rajta, kiegészítve egy precíz időponttal – ami pontosan három perccel mutatott előbbre a falióra jelenlegi állásánál.
– Gyártási széria sorszáma – hajtogatta az antikvárius, miközben a homlokán finom izzadságcseppek jelentek meg. – A modern hamisítványok gyakran használnak ilyen értelmetlen kódokat, hogy megtévesszék a tapasztalatlanokat.
A hátsó szoba sötétjéből ekkor halk, fémes csikordulás hallatszott: a bent rekedt fémvonalzó magától elindult a padlódeszkákon, s lassan egyenesen Kovács úr cipőjének orrához gurult.