374/4. A guruló kulcs — A kinetikus magyarázat

Mr. Henderson meglendítette a fémvonalzót, ám a mozdulat félúton megakadt. A saját tengelye körül forgó sárgaréz kulcs nem hasonlított egyetlen meglazult csőbilincsre sem, ám a forgása túlságosan egyenletesnek és pedánsnak tűnt ahhoz, hogy az antikvárius elismerje a rendellenességet.
– Mágneses részecskék a padlódeszkában – jelentette ki Henderson hátrafordulás nélkül, megnyugtató szakértői hangszínben. – Vagy a közeli villamosvonal alacsony frekvenciájú rezgései. A régi játékgyárak előszeretettel használtak kis sűrűségű ötvözeteket, amelyek meglepően sokáig megőrzik a lendületet.
Kovács úr óvatosan megállt a raktárajtó keretében. Nem bocsátkozott fizikai vitába, csupán a mutatóujjával kocogtatta meg a pulton hagyott bádogdobos oldalát. A koppanás szembetűnően egybevágott a pörgő fém szikrázó sercegésével.
Henderson lassan leguggolt, és a fémvonalzó hegyével megérintette a forgó kulcsot. A szerkezet nem állt le. Ehelyett finom kattanással rápattant a skálára, s mintha csak egy láthatatlan sínen haladna, végiggurult a milliméterosztások mentén, egyenesen a legalsó polc sötét résébe.
Az antikvárius benyúlt a kartondobozok mögé, hogy visszaszerezze a leltári eszközt. Ujjai a porban nem a vonalzót érték el, hanem egy apró, hűvös réztáblát, amelyre precíz betűkkel egyetlen dátumot véstek.