374/2. A félreértett szerkezet — A gyűjtői fortély

Mr. Henderson felcsintette az óráslupét a szemére, s óvatosan felemelte a fémből készült kis dobost. A figura arca meglepően élethű volt: apró, festett bajsza alatt finom repedések hálózták be a bádogot, a hiányzó kar helyén pedig egy apró, sötét furat tátongott.
– Ahogy gondoltam – jegyezte meg az antikvárius száraz, szakértői hangon. – Egy ritka, századfordulós mechanikus darab. Az ilyen szerkezeteknél a jobb kar hiánya nem sérülés, hanem egy korai gyártási megoldás. Ha valaki felhúzná, a belső tengely azonnal kiakadna.
Kovács úr feszülten megköszörülte a torkát, és egy fél lépést hátrált a pulttól.
– Nem a tengely miatt aggódom, Henderson úr – suttogta. – Hanem a ritmus miatt.
Mr. Henderson halkan elmosolyodott. A tapasztalt kereskedők nyugalmával könyvelte el a törzsvevő különcségét. Számtalan gyűjtővel találkozott már, akik kitalált történetekkel próbálták felverni az áru értékét, vagy épp szorongásaikat vetítették ki az ócskaságokra. Csipeszével gyengéden megkocogtatta a figura bádoghasát, ahonnan fojtott, fémes kongás válaszolt.
– Nyugodjon meg, kedves Kovács úr – mondta Henderson, miközben elővett egy árcédulát. – Ez nem mágikus tárgy, csupán egy jól átgondolt reklámfogás a korabeli játékiparból.
A raktár mélyéről ekkor halk, egyenletes ütések sora hallatszott, mintha valaki apró fadarabokkal kopogtatná a padlóléceket.