374/1. A bádogdobos csöndje — A szokatlan kérés

Kovács úr minden délután pontban negyed ötkor lépett be a sarki antikvárium árnyas ajtóján. Nem vásárolt semmit, de a szertartást sosem hagyta ki: végighúzta a mutatóujját a bejárati rézkincsen, majd megállt a harmadik könyvespolc előtt, hogy pontosan három percig méregesse a faerezést.
Mr. Henderson, aki a pult mögött épp a napi nyugtákat simítgatta élre, mindig egykedvű bólintással fogadta az érkezőt. A boltvezető kedvelte a kiszámítható embereket. Az olyan törzsvevők, akik sosem kérdezősködtek a raktár felől szűrődő halk, ritmikus kattogásról, ritkák voltak, mint a pormentes fóliánsok.
Ezen a csütörtökön azonban Kovács úr megszegte az évek óta berögzült rendet. A harmadik polc helyett egyenesen a pult elé sétált, s zakójának belső zsebéből óvatosan kiemelt egy apró, felhúzható bádogfigurát. A játék egy csíkos ruhás dobost ábrázolt, melynek a jobb karja tőből hiányzott.
– Ezt szeretném beáraztatni, Henderson úr – mondta Kovács úr szokatlanul halkan. – De van egy apró kérésem. Ne húzza fel a szerkezetet. Semmilyen körülmények között.
Mr. Henderson szemöldöke alig észrevehetően megemelkedett. Készségesen kinyújtotta a kezét a rideg fém figura felé, miközben a pult alatti sötétségben egy apró, elszabadult rugó halkan megzzent.