373/8. A leltári végeredmény — A prémium szállítás

A sötét, levendulaillatú alagút végén a guruló papírhenger lágyan landolt egy filccel bélelt gyűjtőkosárban. A vásárló – akinek a feje még mindig szabadon kilátszott a feszes barna csomagolásból – elégedetten köszörülte meg a torkát, és a vak homályban rendületlenül folytatta a diktálást.
– A logisztikai érkezési pont akusztikája kiváló. A tesztalany helyzete továbbra is teljes mértékben ellenőrzött.
– Teljesen egyetértek – felelte halkan egy mellette fekvő, hasonló papírhenger, amelynek spárgáján a „372-es tévedés” felirat fityegett. – Én már negyedik napja elemzem a raktári szellőzőrendszer szociológiai hatásait.
A vásárló pislogott. Ahogy szeme hozzászokott a sötétséghez, látta, hogy a falig nyúló állványokon több száz, finom kötözőzsineggel átkötözött, halkan duruzsoló kutató, ellenőr és szakértő sorakozott. Mindegyikük szilárdan hitte, hogy ő a kísérlet egyetlen független megfigyelője.
Mr. Henderson halkan lépkedve megjelent a kosár mellett. Készséges mozdulattal felragasztott egy színes címkét a vásárló mellkasára: „Önelemző díszpéldány – Bölcsész kiadás. Ára: 45 garas.”
– Megfelelő minőség – bólintott a boltvezető, majd a hengerrel a kezében visszasétált a világos eladótérbe, ahol egy újabb gyanútlan vevő épp egy önállóan beszélő, okos szobadíszt keresett a könyvespolcára.
A rézajtó mögött a sötétség csendjében már csak egy magányos fogaskerék halk, ütemes ketyegése maradt visszhangként.