373/6. A leltári csomagolás — A szociológiai kísérlet

A karóra finom kattanással vált el a csuklótól, s a réznyílás azonnal magába szippantotta. A vásárló ekkor elszánt, halványan megremegő mosollyal nézett körbe, és igyekezett megőrizni akadémiai méltóságát.
– Kiváló, egészen kiváló – jegyezte meg némileg rekedten, miközben az utazóláda újabb fogaskerekei lendültek mozgásba a padló alatt. – Ez egy immerzív szociológiai kísérlet, igaz? A fogyasztói bizalom és a gépiesített logisztika határterületeit vizsgálják. Bevallom, a levendulagőz kifejezetten szellemes stresszoldó elem.
Mr. Henderson nem válaszolt, csupán egy gondosan megfent rézceruzát húzott elő a kötényéből, és finom, szakszerű mozdulattal a vevő ingnyakára illesztette a vízszintes leltári cédulát.
– A tétel csomagolási fázisba lépett – közölte a láda mélyéről felbúgó akusztikus tölcsér. – Kérjük, tartsa mozdulatlanul a fennmaradó végtagjait a tömörítési ciklus befejezéséig.
A vásárló ekkor érezte meg, hogy a pult lapja lágyan megemelkedik alatta, s a rézfalakból selymes, vastag csomagolópapír gördül elő. Mr. Henderson rutinos mozdulatokkal simította rá a barna íveket a vevő vállára, mintha csak egy ritka kötésű antológia szállítási előkészítését végezné.
A levendulaillat sűrűsödött, s a hátsó szoba felől egy tompa, fémes gongütés visszhangzott végig a számlálón.