371/5. A bőrkötésű főkönyv — A selejtezési tételsor

A boltvezető megállt a sötét helyiség közepén, s pápaszemét igazgatva felhúzta a szemöldökét. A kibukkanó papírcsíkon valóban az ő neve állt, de a tréningekhez szokott elméje azonnal megtalálta a logikus magyarázatot: a HR nyilván előre beállította a névtáblákat a személyre szabott szimulációhoz.
– Kifejezetten ötletes pszichológiai nyomásgyakorlás – jegyezte meg magabiztosan, miközben visszalépett a pulthoz. – A homokóra szimbólum az időgazdálkodási kompetenciák tesztelésére szolgál.
A bejárati ajtónál álló ellenőr eközben görcsösen rángatni kezdte a rézkilincset. A zárszerkezet azonban nem engedett; egy halk, olajozott kattanással végleg reteszelte a kiutat.
– Nem érti! Nincs semmiféle HR! – sikoltotta az ellenőr, s a levendulaillatú rézdobozt görcsösen a mellkasához szorította. – A ház leltároz! Ha a szorongási szint eléri a küszöböt, a pult alatti szerkezet automatikusan felszámolja a létszámot!
A boltvezető sajnálkozó mosollyal ingatta a fejét, majd benyúlt a nyitott utazóládába, hogy kiemelje a szalagot. Ujjai azonban a papír helyett egy vastag, bőrötésű főkönyv hideg lapjait érték el. A bejegyzések frissek voltak, s a legalsó sorban precíz gyöngybetűkkel ez állt: *1 db boltvezetői kabát (használt), 1 db ellenőri jelvény (selejtezendő).* A pult alatt ekkor fémes pendüléssel felnyílt egy apró rekesz, s mélyéből megnyugtató sárgaréz csöngés hallatszott.