371/4. A guruló fogaskerék — A sötét kamra szimulációja

A rézzel kivert alkatrész fémes kondulással ütközött a hátsó szoba résnyire nyitott ajtajának. A félhomályos nyílásból azonnal száraz, papírszagú huzat csapott ki, mely végigsöpört a sötét tölgyfa pult lapján, megremegtetve a kiadott kiértékelő szalagot.
– Ez a tréning vizuális szakasza – jelentette ki a boltvezető büszke éllel a hangjában, bár az ujjai észrevehetően ráfonódtak a lajstrom szélére. – A berendezésbe rejtett mechanikai effektusok nyilvánvalóan a vezetői bizonytalanságérzet tesztelésére szolgálnak. Lépjen beljebb, ha ellenőrizni kívánja a folyamatot!
A megszeppent férfi – aki eddig egyszerű vásárlónak mutatta magát, de a kabátja alól most egy ellenőri jelvény sarka villant elő – görcsösen szorította magához a levendulaillatú rézdobozt. Rettegő pillantást vetett a fekete nyílásra, ahol a guruló alkatrész eltűnt.
– Ön nem érti – suttogta az ellenőr, s sárgás arccal hátrált a bejárati ajtó felé. – Nincs HR-osztály. A ház leltára önműködő, s ha a kiértékelt szorongási szint eléri a kritikus határt, a pult alatti szerkezet automatikusan selejtezési jegyzőkönyvet állít ki a személyzetről.
A boltvezető professzionális mosolya mögött elnyomott egy ingerült sóhajt. Hogy megőrizze tekintélyét, határozott léptekkel elindult a küszöb felé, szándékosan átlépve a padlón lévő rézport. Ám amint átlépte a hátsó szoba vonalát, az ajtó mögötti falon lévő számláló egyet kattant, s a nyitott utazóláda mélyéből halk, sziszegő hang kíséretében egy újabb papírcsík kezdett felfelé tekerőzni.
A szalag tetején egyetlen bekeretezett név állt, alatta pedig egy apró, rézből metszett homokóra sziluettje.