370/5. A padlórács — A beépített mechanizmus

Az új vevő sajnálkozó mosollyal kikerülte a földön kuporgó Mr. Hendersont, és guggolásba ereszkedett a rácsos nyílás felett. A sárgaréz alátét hajszálpontosan a fémkeret mértani közepén pihent, mintha egy gondosan előkészített kísérleti kellék lett volna.
– Kiváló téremlékezeti teszt – állapította meg az új vevő elégedetten, miközben kinyújtotta az ujját. – A vizsgálati alany elvárásait kihasználva próbálják rávenni a pánikra. Tiszta szociálpszichológiai manipuláció.
Mr. Henderson rángatózó kézzel nyúlt a vevő zakójának szegélye után, de már későn.
– Ne nyúlj hozzá! – suttogta rekedten, a falhoz lapulva. – Ha elmozdítod, a rendszer véglegesített tételként könyveli el a félelmeidet!
A vevő azonban mit sem törődött a figyelmeztetéssel. Amint ujjbegye megérintette a hűvös rézkarikát, a rács halk kattanással hirtelen öt centit besüllyedt a padlóba. A levendulaillat egyetlen pillanat alatt maró, tiszta ózonszagba csapott át, a falakon végigfutó csövekből pedig ritmikus, fémes kattogás indult meg feléjük.
Az új vevő magabiztos hümmögéssel húzta vissza a kezét, bár a szeme sarkában egy apró, elfojthatatlan rángás jelent meg.
– Nyomásérzékeny retesz – kommentálta hűvösen, miközben a padló vibrálni kezdett a talpuk alatt. – Nyilvánvalóan egy automatizált zsiliprendszer. Semmi ok az aggodalomra, ez csupán a logisztikai útvonal következő állomása.
A rács rései közül ekkor egy keskeny, keserű illatot árasztó papírszalag emelkedett ki ritmikus ketyegéssel, pontosan a vevő cipője előtt megállva.