370/4. A guruló alátét — A logikai alagút

Az új vevő elégedett mosollyal hajolt meg a logikája győzelme előtt, és szinte lépéstartásban követte a sárgaréz alátétet a csővezeték felé. A sötétedő alagút felé vezető utat nem a bizonytalanság, hanem a szociológiai hipotézis igazolásának vágya világította meg számára.
– Pompás tévedés-ingereket alkalmaz a rendszer – jegyezte meg félhangosan, amint belépett a sűrű, édeskés levendulaillatot árasztó szakaszba. – A szaglószerv szándékos túlterhelése a figyelmet hivatott elterelni a mechanikai szerkezet hiányosságairól.
Ahogy beljebb haladt a rezes csillogású járatban, a fal tövében egy kucorgó alakra bukkant. Mr. Henderson ült ott a földön, szorosan magához ölelve a kabátját. Szemei riadtan ugráltak a mennyezeti csövek ritmikus sziszegését követve, ujjai pedig görcsösen szorították a sálját.
– Ne menj tovább! – nyögte Mr. Henderson szaggatottan, fel sem nézve. – A leltár... a leltár mindent feljegyez! Még a félelmeidet is feldolgozza a tölcsér!
Az új vevő felvonta a szemöldökét, majd barátságosan bólintott.
– Rendkívül meggyőző alakítás – jegyezte meg elismerően. – Ön bizonyára a feszültségkeltésért felelős beépített színész. A pánikreakciója szinte tökéletesen illeszkedne egy valódi fóbiás elmezavarba.
Mr. Henderson válaszul csak még mélyebbre húzta a fejét, miközben az apró rézalátét halk csördüléssel megállt egy padlóba süllyesztett, rácsos nyílás peremén.