369/6. A hitelesített gubanc — A hiánytalan formanyomtatvány

A sziszegés hirtelen elhalt, mint egy kifulladt gőzgép. A sárgaréz tölcsérből nem büntető mechanizmusok nyúltak ki, hanem egy meglepően éles, fémes csöngés hallatszott, mintha egy antik pénztárgép fiókja rúgta volna ki magát. Henderson úr felkészült a legrosszabbra, ám a tölcsér aljából csupán egy keskeny, rézszegélyű papírcsík türemkedett ki.
A papíron fanyar, lila tintával ragyogtak a frissen vetett betűk: „Adatfeldolgozás sikeres. Diagnózis: 74% nosztalgikus improvizáció, 26% gyermekkori hárítás. A piros kisautó motívuma hitelesítve.” Henderson értetlenül pislogott. A bénító szorongás egy pillanatra alábbhagyott, átadva helyét a bürokratikus képtelenség okozta zűrzavarnak. A rendszer pontozta a pánikszülte hazugságait?
Az asztalon fekvő vastag iktatókönyv magától lapozott egyet. A férfi megbabonázva lépett közelebb. A kézírásos sorok között ott állt a mondat, amit alig egy perce talált ki a helyszínen: „Elveszített piros kisautó az antikváriumban.” Mellette egy friss, még nedves levendulapecsét virított. Nem átverte a tölcsért; a gép egyszerűen behajtotta rajta a hiányzó adatokat.
A rézfalak halk kattanással két oldalra siklottak, feltárva egy még keskenyebb, hűvös folyosót, amelynek sötétjében egyetlen rézveretes utazóláda körvonalai bontakoztak ki.