369/3. Az ügyfélszolgálati zsákutca — A levendulás bejegyzés

Mr. Henderson a sarkon befordulva, a tükörsima rézfalak látványától mintha csak egy futurisztikus bürokrácia díszletei közé csöppent volna. „Nos, ez már tényleg túlzás” – gondolta, miközben a lebegő réztölcsérre pillantott. Vajon ez a „személyes adatokkal való visszaélés bejelentő pultja” lenne? Vagy egyenesen az „ügyfélszolgálat: panaszok és észrevételek fogadása egyenesen az Éterből” részleg? Hiába, a marketingesek nem ismernek határt, ha a brandépítésről van szó, de ez a „precíz zsákutca” elnevezés szó szerint veendőnek tűnt. A zsebében lévő sárgaréz táblácska szinte forrón vibrált, mintha a rézfalak is visszhangoznák az ütemét.
Elhatározta, hogy higgadtan, professzionális modorban kezeli a helyzetet. Megközelítette az asztalt, amelyen a vaskos, bőrkötésű iktatókönyv már-már ijesztő nyitottsággal várta. A lapokon apró, réznyomtatású betűk sorakoztak, gépiesen pontosan, rendezetten. Henderson közelebb hajolt. A könyv címe, aranybetűkkel domborítva: „Henderson Úr, A Különleges Esetek Nyilvántartása”. Alatta, az első bejegyzésnél, a saját neve szerepelt, vastag, dőlt betűkkel kiemelve, mintha az egész Univerzum csak rá várt volna.
A réztölcsér apró, kattogó hangot adott ki, mintha egy antik óraművet húznának fel, majd egy vékony, pergamentekercs csúszott ki belőle, egyenesen az iktatókönyv nyitott lapjára. Henderson gondosan szétnyitotta a tekercset. „Henderson Úr! Köszönjük, hogy látogatásával megtisztelte az Antikváriumot! Kérjük, erősítse meg a regisztrációját egy rövid önéletrajzi vázlattal, melyet a tölcsérbe mondhat be, vagy írhat a könyvbe. A kampányunk célja: a teljes körű, személyre szabott ÉLMÉNY!”
Henderson nyelt egyet, majd még egyet. A „teljes körű élmény” kezdett egyre inkább egy „teljes körű idegösszeomlásra” hajazni. A racionalizáció lassan kifogyóban volt, és a humoros felhang egyre inkább baljós árnyékot vetett. Megpróbálta megérinteni a rézfalat, hátha csak egy ügyes vetítés. De a fal hideg volt és szilárd, visszhangozva a zsebében lévő táblácska pulzáló rezgését. Egy halvány levendula illat, mintha egy mélyraktárból jött volna, átjárta a zsákutcát, mintegy utolsó, finom célzásként a „kampány” eredetére.