367/7. A rézpor kalibrációja — A kiegyenlített leltár

A rézpor lágyan, szinte krémszerűen fedte be az utazóláda mélyét. A vevő kétségbeesetten próbálta meglazítani a cipőjét a rögzített rézlapon, de a talpa mintha egyetlen pillanat alatt összeforrt volna a fémszerkezettel.
– Kiváló részecskeszűrés – jelentette ki kissé rekedten, hogy áttörje a peron nehéz csendjét. – Nyilvánvalóan egy ipari szellőzőrendszer tisztítási fázisa. Teljesen megszokott eljárás a föld alatti csomópontokon.
A kalauz a sárgaréz pult túloldalán meg sem rebbent. Ehelyett előhúzott egy apró, csontnyelű kaparókést, és komótosan elkezdte tisztogatni a lengő inga tengelyét.
– Ne pazarolja a szót, uram – mondta a kalauz gépies közönyösséggel. – A levendulaszalag nem nyomdahiba. Az ön számlált egyenlege pontosan huszonhét ütem. Ha a rézpor eléri a felső jelzést, a láda automatikusan lezárul.
A tizenkét szinkronban mozgó utas ekkor egyszerre fordult meg a peron szélén. Mozdulatuk annyira tökéletes volt, mintha mindnyájukat egyetlen láthatatlan rugó rángatná. Zsebükből apró sárgaréz csavarokat húztak elő, majd tisztelettudóan a gyűjtőnyílásba ejtették őket.
A vevő csuklóján a fogaskerék-lenyomat lüktetni kezdett, ahogy a mennyezeti csövek sziszegése mély morgássá alakult. Ekkor a peron falán egy eddig észrevétlen rézajtó csapódott ki, s mögötte egy sötét, olajszagú lépcsősor bukkant elő.