366/4. A berántott csukló — A szigorított átvétel

A fémes fogantyú egyetlen határozott rántással süllyesztette a vevő alkarját a láda sötétjébe, egészen a könyökéig. A férfi torkán fennakadt a sikoly, ám a pánikot hamar félbeszakította az antikvárius higgadt, szakmai feddése.
– Kérem, ne feszítse az ízületét! A mechanikus iktatás csak akkor zökkenőmentes, ha a kliens kellően ellazul – intette le a kereskedő, miközben a pecsétnyomót a tenyeréhez ütögette. – A szorítás csupán a garanciális jogosultság akusztikai igazolása. Nincs semmi ok a szabálytalan méltatlankodásra.
A sarokban álló szekrényből kígyózó papírcsík eközben elképesztő sebességgel szaporodott a parkettán. A tintával nyomtatott karakterek nem leltári tételszámokat, hanem a vevő szapora szívverésének és reszkető tüdőmozgásának pontos akusztikai leiratát tartalmazták. Az antikvárius a csíkra pillantott, majd elégedetten bólogatott.
– Látja? A ritmus kifejezetten szabályos. Egy kis szorongásos túlnyomás teljesen elfogadott az ilyesféle csereügyleteknél.
A vevő szabadon maradt bal kezével kétségbeesetten megmarkolta a pult szélét, ám a láda mélyén egy belső mechanizmus kattant egyet. A ketyegés hirtelen elhallgatott, s a sorszámozó szerkezet mögül egy apró, sárgaréz tábla bukkant elő, közvetlenül a csapdába esett csukló mellett. A táblán vörös betűkkel a következő állt: „Átvétel megtörtént. Kérjük, várja meg a selejtezési felelőst.”
A boltban beálló szokatlan csendet csak a hátsó szoba felől érkező, ritmikus kaparászás törte meg.