366/3. A visszaszámláló zár — A hamis nyom

A régi vevő megállt a láda felett, nyelt egy nagyot, majd reszkető ujjaival végül felpattintotta a jobb oldali rézcsatot. A fedél nehézkesen lendült fel, s a sárga porsugárban nem egy ritkaságszámba menő kötet bújt meg, hanem egy bonyolult, rézfogaskerekekből álló sorszámozó szerkezet. Egy vékony papírcsík tekergőzött ki a gép gyomrából, amelyre vörös tintával frissen nyomtatott számok kerültek egymás alá: 00:03:12.
– Ugye mondtam? – szólalt meg az antikvárius higgadtan, miközben az ellenőrző könyvét lapozgatta. – Nem monstrum, csupán a beépített garanciális visszaszámláló. Amíg a belső óramű el nem éri a nullát, a csere teljesen illetékmentes.
A vevő meglepett, de láthatóan megkönnyebbült sóhajt eresztett el. A bürokrácia szigorú jelenléte valahogy mindig megnyugtatta a jóhiszemű állampolgárokat. Bátorodó mozdulattal benyúlt a sötét nyílásba, hogy kihalássza a neki járó cseredarabot. Ujjai azonban a bőr kötés helyett egy hideg, fémből öntött fogantyút érintettek meg, amely lassan, de ellenállhatatlanul húzta befelé a csuklóját.
A sarokban álló szekrény kulcslyukából eközben egy újabb papírcsík kanyargott ki a padlóra, hajszálpontosan követve a ládából hallatszó, egyre szaporább kattogást.
– Úgy tűnik, az ön leltári besorolása most frissül – jegyezte meg a kereskedő szárazon, és készségesen előkészítette a pecsétnyomót.