366/1. A reklamált kötet — A makacs garancia

A régi vevő torkában megakadt a szó, miközben tekintete a pult melletti csapóajtóról a sarokban álló nehéz utazóládára tévedt. A rezes pántok alól finom, sárgás porszemcsék emelkedtek a levegőbe, mint egy tüsszentésre készülő antik tárgy első sóhaja.
– A... a könyv – nyögte ki végül a férfi, és egy vékony, bőrkötésű füzetet csúsztatott a csiszolt üveglapra. – Nem azt a lapot fordítja, amit én akarok. És tegnap óta halkan duruzsol, ha nem nézek rá.
Az antikvárius szakértő mozdulattal simította meg a borítót. Egyik ujjával megkocogtatta a gerincét, mintha csak egy dinnyét próbálna érettség szempontjából minősíteni.
– Típushiba, semmi több – közölte kimérten, és felnyitotta a pult alól előhúzott, vaskos garanciális regisztert. – A szöveg csupán túlságosan ragaszkodik a saját olvasójához. A modern nyomdatechnika hajlamos az ilyen túlzott buzgóságra.
A vevő még mindig a padlón lévő néma rést figyelte, ahol az előző boltvezető nyomtalanul elnyelődött. Az utazóláda fedele ekkor egyetlen millimétert emelkedett, majd halk szisszenéssel visszaült a pántjaira.
– Nem lehetne egyszerűen... visszavenni? – kérdezte a vevő, és óvatosan hátrált egy lépést az ajtó felé.
– Természetesen – bólintott az antikvárius, miközben gondosan tintába mártotta a tollát. – De az eljárásrend szerint a cseredarabot a vásárlónak kell kiemelnie a zárt tárolóból.
A sarokban álló láda zárja ekkor éles, hívogató kattanással visszaugrott a helyére.