362/7. A sárgaréz fiola — A fertőtlenítő ciklus

A száraz levendulaillat gyorsan kitöltötte az antikvárium dohos levegőjét, átmenetileg elnyomva a tölgyfa mélyéből áradó réz- és gépolajszagot. Az antikvárius kapkodva hátralépett egy lépést, miközben a pult alól újabb tompa, mechanikus berregés hallatszott. A sárgaréz kulcslyuk finom pereméből egy keskeny, perforált rézcsík kezdett lassan előtolakodni.
– Ez… ez csupán az aromaterápiás fertőtlenítő ciklus! – hadarta az antikvárius szaggatottan, miközben gépiesen a pult szélébe kapaszkodott, hogy elfedje reszkető kezeit. – A ritka tárgyak adásvételénél a szerkezet automatikusan szagtalanítja a tranzakciós teret. Szigorú elővigyázatossági protokoll, semmi több.
A vásárló lassan közelebb hajolt a kulcslyukhoz. Fekete kesztyűs kezét óvatosan a kikiáltó fuvallat felé nyújtotta, mintha a meleg levegőben próbálna elcsípni egy láthatatlan szemcsét. Szemöldöke aggodalmasan összefutott.
– Ez nem fertőtlenítés – suttogta a vevő, hangjában a fojtott paranoia elnyomhatatlan rezgésével. – Ez egy belső tárolókamra kiürítési sziszegése.
A rézcsík hirtelen megállt, majd egy éles, fémes csattanással egy apró, rugós rekesz pattant ki közvetlenül a nyílás alatt. A bársonyos bélésen azonban nem a várt papírbizonylat feküdt, hanem egyetlen, finoman csiszolt üvegfiola, amelyben sűrű, borostyánsárga folyadék hullámzott. A szekrény mélyén a számláló szerkezete egy pillanatra elcsendesedett, várva a következő reakciót.