361/1. Az új vevő — A beszédes kötet

A boltajtó feletti sárgaréz csengő ekkor megcsendült, és a homályos üvegen egy újabb gyanútlan kalapos sziluett árnyéka rajzolódott ki. A következő pillanatban egy magas, hibátlan öltözékű hölgy lépett be, tekintete élesen pásztázta a polcokat, mintha valami különleges zsákmányt keresne. Széles karimájú kalapja rejtélyes árnyékot vetett az arcára, lehetetlenné téve a vonásai pontos megfigyelését a bolt félhomályában. A levegő, amelyben még érezhető volt a frissen kötött kötet minőségi posztó és szivarfüst illata, mintha besűrűsödött volna körülötte.
Az antikvárius, arcán a mesterember csendes büszkeségével, óvatosan egy bársony párnára helyezte gyűjteményének legújabb darabját – a finom, bőrkötésű könyvet. Ezután az érkezőre fordította figyelmét, megigazítva a szemüvegét.
„Üdvözlöm! Miben segíthetek?” – kérdezte, hangjában a megszokott, diszkrét udvariasság csengett. „Különleges darabot keres esetleg? Friss szállítmányunk érkezett, rendkívül… *személyes* gyűjteményekből.”
A nő lassan közelített a pulthoz, ujját egy régi, porlepte atlasz gerincén végighúzva. Tekintete megállt a kirakatban, pontosabban azon a bizonyos, aranylóan csillogó, friss köteten. Egy halk, szinte észrevehetetlen mosoly suhant át az ajkán.
„Igen, uram. Valóban valami egyedit keresek” – felelte hangja mélyen, rejtélyesen. „Valamit, ami… *beszédes*.”
Az antikvárius elégedetten bólintott. „Akkor épp jókor jött. Ma érkezett ez a darab.” Intett a frissen kötött könyv felé. „Prémium minőség, garanciálisan csendes alapanyagból. Különösen ajánlom, ha az ember valami *mélyrehatóra* vágyik.”
A nő szeme felcsillant. Ahogy közelebb hajolt, alig hallhatóan megérezte a kötet illatát, melyben a minőségi bőrhöz most egy más, szinte felismerhető aroma társult. Valahol mélyen, a bolt hátsó, elzárt részéből halk, ritmikus kattanás hallatszott, mintha valaki egy elfeledett írógépen dolgozna, vagy egy óramű járna a falban.