358/9. A lezárt egyenleg — A tiszta lap

Az antikvárius remegő ujjal nyúlt a még gőzölgő rézbárcáért. A csipkés szélű fémkorong halkan rezzent a tenyerében, mikor megfordította. A frissen vésett, mély betűkből még szivárgott az olajos korom:
„KÉSZLETFELTÖLTÉS BEFEJEZVE. Megrendelő: Az Antikvárium. Szállítmány: 1 tekercs zajtalan, prémium minőségű papír. Alapanyag: 100% újrahasznosított humán és tölgyfa rakomány.”
A szekrény alsó fiókja halk kattanással gördült ki. Bent, a bársonyos sötétségben egy vakítóan fehér, tökéletesen hengeresre préselt papírtekercs pihent, sima és érintetlen felülettel. Semmi sem emlékeztetett már a vevő kétségbeesett hangjára vagy az utazóláda makacs sarkaira; a Mélyraktár makulátlan precizitással őrölt fel minden fennakadást.
Az antikvárius megkönnyebbülten sóhajtott fel, és a pultra fektette az új csomagolóanyagot. A gép azonban nem csillapodott. A rugós számláló egyet lendült, a belső mechanika újra felpörgött, s a kulcslyukból egy utolsó, keskeny papírcsík bújt elő.
„A RENDSZER EGYENLEGE POZITÍV. Következő automatikus alapanyag-bevételezés esedékessége: azonnal. Kérjük, lépjen a csúszdára.”
A boltosnak ideje sem maradt a hátrálásra: a szekrény ajtaja szertartásosan kitárult, s a padlódeszka finoman megdőlt a sötét torkolat felé.
Az utca felől ekkor éles, fémes koccintással megszólalt a bejárati ajtó kis csengője.