358/8. Az akusztikai leirat — A besorolt csomagolóanyag

A kulcslyukból kiszabaduló keskeny papírcsík türelmesen tekergőzött az antikvárius cipője felé, mint valami vak, fehér giliszta. A boltos remegő kézzel emelte fel az írást, amelyen a gép apró, tűhegyes betűkkel rögzítette a lejáróban zajló akusztikai eseményeket.
„TÉTEL: Bársony bélésű humán küldemény. HANGTERJEDELEM: 440 Hz feletti kétségbeesett sikoly (Besorolás: Háttérzene törékeny áruk szállításához). MEGJEGYZÉS: A vevő szóbeli észrevételeit a rendszer automatikusan zenei kíséretként regisztrálta.”
Az antikvárius még fel sem dolgozta a hivatalos leiratot, amikor a csúszdában beszorult utazóláda felől elégedett reccsenés hallatszott. A fal mögötti automata láthatóan nem tekintette akadálynak a tölgyfa sarokvasakat: a Mélyraktár újrahasznosítója felpörgette a nehéz őrlőgörgőket, és a fenyegető patthelyzetet egyszerűen extra csomagolóanyaggá minősítette át.
A fal réseiből finom, fenyőillatú fűrészpor és sűrű gőz szivárgott elő. A torkolat feletti rézcsappantyú lezárult, a csatorna megnyugodott. Ekkor a szekrény legalsó rekeszéből egyetlen gőzölgő, még forró rézbárca pottyant a padlóra, hátoldalán egy frissen vésett címmel.