358/5. A prémium útvonal — A gyorsposta árnyéka

A gőzszózat nyomán a padlóba süllyesztett sárgaréz sínek csikordulva mozdultak meg. A plüssbélésű rekesz fedele lágyan, de megfellebbezhetetlenül kattant rá a megriadt vásárlóra, csupán egy apró, domború kristálylencsét hagyva szabadon a homlokánál.
– Állítsák le! Látom a címkét, és rossz a kerület! – kiáltott a vevő, hangja fojtottan és bársonyosan csengett a luxusbélés mögül.
Az utazóláda tehetetlen dühében nekilódult a sínek mentén, hogy elállja a vetélytárs útját, de a padló alól előpattanó acélütköző brutális csattanással állította meg. A pántjaiból újabb szikrák pattantak a szőnyegre.
Az antikvárius félve lépte át a sötétbe gurult csavart, és a fal mentén araszolt a mozgó rekesz után. A mechanikus futószalag a hátsó szoba homályos ajtaja felé továbbította a küldeményt.
– Nyugodjon meg, a rendszer ritkán téved – suttogta a boltos, bár a kezeiben remegett a leltáríves mappa. – A prémium csomagokhoz automatikus visszáru-biztosítás jár.
A rekesz lassú, méltóságteljes gördüléssel beért a félhomályos átmeneti tárolóba, ahol egy vörösen derengő tábla lógott a mennyezetről. A felirat így szólt: Garantált másnapi feldolgozás – Mélyraktár. A szalag mellett egyetlen megmunkálatlan sárgaréz kar állt ki a falból, készségesen várva a végleges indítást.