358/3. A téves sorolás — A prémium csomagolás

A szekrény alól előkanyargó papírcsík sercegve terült el a padlólapokon. Az antikvárius a szemüvegét lejjebb tolva hajolt a még meleg kefelevonat fölé, miközben a vásárló ujjai közt felcsillant a zsebéből előrántott, súlyos réznehezék.
– Ne lőjön, az nem pisztoly! – nyögte a boltos, és hirtelen hátrált egy lépést, szorosan a könyvespolc tövéhez lapulva. – Bár a leirat alapján a helyzet még annál is kellemetlenebb. Ön nem egyszerű adós.
A feladóberendezés rugói egyetlen kattanással feloldották a férfi bokájára szoruló kartonelemeket. A nyomtató gépies sziszegéssel korrigálta a menettérti bizonylatot: a vásárló nem behajtható lakossági csomagként, hanem „értéknyilvántartott visszárukészletként” került besorolásra.
– Kérlek alássan, ez csak egy családi levélnehezék! – kiáltott fel a vevő, miközben a bokáját dörzsölgette, de a padló alatti mechanika már nem törődött a tiltakozással. A sárga papíridomokat félrelökve vastag, plüssbélésű faelemek emelkedtek ki a résből, melyek borításán fekete tintával virított a „TÖRÉKENY – KÜLÖNLEGES KEZELÉST IGÉNYEL” felirat.
Az utazóláda ezen a ponton baljósan megbillent, s a fedelén lévő sárgaréz csat felpattant. Úgy tűnt, a raktár eredetileg nem az ügyfélnek, hanem a láda tartalmának szánta ezt a prémium kategóriás csomagolást.
A folyosó végén, a sötétbe vesző kulcslyuk mélyén ekkor fémes kaparászás zendült fel.