358/1. A kilépési súly — A kötelező tarifacsomag

A vásárló toporzékolva lépett hátra a padlóba süllyesztett acélplatótól, ám a hirtelen mozdulatra a nehéz ellensúlyok azonnal fenyegető kattanással lendültek meg a talpa alatt. Az utazóláda sárgaréz pántjai baljósan megremegtek, mintha maga a faanyag is türelmetlenül várná a számlázási eljárás lezárását.
– Ez felháborító! – csattant fel a vevő, miközben kétségbeesetten próbálta megtartani az egyensúlyát a billegő vaslemezen. – Egy egyszerű antikváriumból nem lehet csak úgy kisétálni?!
– Kisétálni természetesen lehet – helyesbített az antikvárius éles, vágó hangon, miközben egy újabb tintás nyomtatványt simított el a pult felületén. – A távozás joga maga ingyenes. A kilépő testtömeg után fizetendő szerkezetállapot-megőrzési díj viszont fixen hatvan rézkrajcár kilogrammonként.
A vevő arcára ráfagyott a düh. Gyors pillantást vetett a saját, láthatóan nem csekély terjedelmére, majd a zárt ajtóra, melynél az utazóláda elülső retesze halk sziszegéssel újabb éles vasnyelvet tolt ki magából.
– De hát nincs nálam egyetlen krajcár sem! – kiáltotta kétségbeesetten.
– Ez esetben – jegyezte meg az antikvárius szárazon – a rendszer automatikusan felajánlja a természetbeni törlesztést. Csomagküldemény formájában.
A padló alatti mérlegmutató ekkor hirtelen megállt, és a pult melletti résből egy hosszú, sárgás kartonlap csomagolósablonja ugrott elő. A távolból, a hátsó szoba mélyéről halk, szabályos szivattyúhang szűrődött ki.