356/8. A sárgaréz csat — A ruhatári felülvizsgálat

A sötét sarokból felhangzó kattanás egy régebbi mechanika ébredését jelezte. A szekrény aljából egy finoman kimunkált, rugós sárgaréz kar nyúlt ki, melynek végén apró, kétágú körző billent az antikvárius iránya felé. A szerkezet nem rohamozott, csupán kimérten, szinte tudományos alázattal felmérte a köztük lévő távolságot.
Az antikvárius ösztönösen visszalépett egyet, bal kezével görcsösen szorítva gombjait vesztett kabátját. A bürokratikus automatizmus azonban a visszavonulást nem menekülésként, hanem fel nem vezetett leltári tételmozgásként könyvelte el. A sarokban álló nyelő mechanizmus halkan felzúgott, majd a kulcslyuk alatti vékony résből egy újabb, még friss nyomdafesték szagú papírcsík türemkedett ki.
„Térbeli elmozdulás engedély nélkül – levonás a ruhatári egyenlegből” – állt a szűkszavú értesítésen.
A gombjait vesztett posztó szárnya lebbenve követte a mozdulatot, mire az antikvárius övcsatja éles, fémes rezonanciába kezdett. A sárgaréz kar elégedett kattanással zárta rövidre a mérést. Az utazóláda most már nem csupán a hiányzó nehezéket várta, hanem a ruhatári lajstromozás teljes, hibátlan lezárását. Az antikvárius lassan megértette: ha mozdulatlan marad, a hivatali ügyrend elévülési idővel számol, de ha még egy lépést tesz, a nadrágja végleg elszámolási tételként végzi a Mélyraktárban.