356/4. A sziszegő tekercs — Az akusztikai leirat

Az antikvárius tétován kinyújtotta a kezét, és óvatosan megfogta a tölgyfa szekrény kulcslyukából előtekeredő papírcsíkot. A keskeny lap szélén nem hivatali szalagcím, hanem apró, éles pontokból álló perforáció kanyargott.
– Újabb minőségbiztosítási mutató – suttogta megereszkedett hangon, miközben elfojtott szorongással próbálta kisilabizálni a frissen nyomtatott karaktereket.
A szöveg azonban nem elismerő oklevél volt. A papír hideg akusztikai leiratot tartalmazott: „Szabálytalan rezgés észlelése a 3-as számú abroncsos egységnél. A zajforrás kényszerített csillapítása folyamatban.”
Az öreg lassan a sarokba pillantott. A vasabroncsos utazóláda teljesen mozdulatlanul állt, de a fémcsatjai finoman vibráltak, mintha egy néma sikolyt próbálnának magukba fojtani. Nem adott ki hangot – a szigorított csendrendelet értelmében a raktári automatika már a legkisebb nyikorgást is azonnal papírrá préselte.
Ekkor a szekrény mélyéről tompa, mechanikus kattanás visszhangzott. A sziszegő papírcsík hirtelen megfeszült, és ahelyett, hogy kifelé tekeredett volna, a rézhenger váratlanul visszaszívta a kulcslyukba, magával rántva az antikvárius ujjai közül a pergament. A padló alatt felmordult az újrahasznosító prés.
Az antikvárius hátralépett, és a sárgaréz nehezékért nyúlt, de a papírtekercs a nehezékkel együtt lassan csúszni kezdett a sötét szekrény irányába.