355/3. Az ellenálló láda — A dühös kacaj

A fémrepesztő hang visszhangja sokkal inkább fojtott zokogásra emlékeztetett, mint egy egyszerű mechanikai törésre. Az antikvárius mereven meredt a ládára, mintha az éppen most szegte volna meg a legősibb antikváriusi protokollt. Kezét elrántotta a zárról, amelynek pereme most egy vékony, rezes párát bocsátott ki magából. Az addig is izzó sárgaréz veretek kékesen felvillantak, majd elhalványultak, mintha kifogytak volna valamilyen belső, ismeretlen energiából. A vevő hátrált egy lépést, szeme tágra nyílt. „Ez… ez nem egy órajáték,” suttogta, a hangja alig hallható volt a csilingelés felerősödött, ideges ritmusától. A láda belsejéből immár nem tompa koppanások jöttek, hanem egyre gyorsuló, ideges ciripelés, mintha apró, éhes rovarok százai sürögtek volna benne.
„Ugyan már, persze, hogy az!” – az antikvárius igyekezett higgadt maradni, bár a hangja érezhetően elvékonyodott, mintha a hangszálai is a láda rezes párájával telítődtek volna. „Valami rugó törhetett el, vagy egy fogaskerék pattant le a tengelyéről. A kor, tudja… és a… a légnyomás-különbség.” Megpróbálta újra megfogni a zárat, de a láda hirtelen jobbra dőlt, mintha saját akaratából mozdult volna el, és keményen nekicsapódott a polcrendszer egyik lábának. A polcon lévő törékeny üvegtárgyak veszélyesen megbillentek, és egy apró, porcelán elefánt ormánya le is tört, csattanva a padlón.
A csilingelés egyre hangosabbá vált, már-már elviselhetetlenné. Nem is csilingelés volt már, hanem inkább egy hisztérikus, fémből való kacaj, ami az egész üzletet betöltötte, és vibráltatta az öreg épület minden porcikáját. A láda fedele, amely eddig masszívan zárt, most apró, rángatózó mozdulatokat tett, mintha belülről valami kétségbeesetten, de dühösen próbálná feltépni. A rozsdás sárgaréz veretekről sós, fémes szag áradt, és a vevőnek az az érzése támadt, hogy mindjárt kifordul a gyomra. Az antikvárius, látva a helyzet eszkalálódását, hirtelen elkapott egy nehéz, bőrrel bevont könyvet a közeli asztalról. „Ez talán majd segít… lenyugtatni,” mormolta, és a könyvvel rácsapott a láda fedelére. A láda erre nem lenyugodott, hanem egyetlen dühös, akadozó mozdulattal felnyitotta a fedelét, és a belsejéből egy vékony, zöldes fénycsóva lőtt ki.