352/3. A potenciális vevő — Akusztikus gyanakvás

Az antikvárius óvatosan a karjára fektette a sötétbarna, aranyozott könyvet, és magabiztos mosollyal lépett ki az eladótérbe. A pult előtt Újvevő úr várakozott: elegáns, sötétszürke szövetkabátot viselt, és türelmetlenül kopogtatta az üvegvitrint egy ezüstgombos sétapálcával.
– Remélem, nem hiába tettem meg a hosszú utat – jegyezte meg hűvösen a vevő, miközben szigorú tekintettel méregette az antikváriust. – A csőpostai értesítőjében egyedülálló, hivatali ritkaságot ígért.
– Csalódás kizárva! – csicseregte az antikvárius, és a bársonyborítású eladópultra helyezte a nehéz kötetet. – Ez a jubileumi kataszterkönyv a Szelektív Irattár bürokratikus csúcsterméke. Beépített, akusztikus hamisításvédelmi modullal van felszerelve.
Újvevő úr lassan közelebb hajolt, és kinyújtotta kesztyűs ujját a borító felé. A lapok mélyéről ekkor éles, dühös kiáltás csapott fel:
– Azonnal húzza vissza a kezét! A jelenlegi státuszunk nem engedélyezi a lakossági érintést!
A vásárló meglepetten visszariadt, ám meglepettségét csakhamar elragadtatott mosoly váltotta fel.
– Lenyűgöző! – csettintett a nyelvével. – Az akusztikus védelem nemcsak szitkozódik, de tökéletesen utánozza egy méltatlankodó hivatalnok hanghordozását. Mennyit kér ezért a csodáért?
Az antikvárius már éppen mondta volna a pimaszul magas összeget, amikor a kötet sárgaréz zárókapcsa éles kattanással magától reteszelődött, és a lapok között különös, fémes suttogás indult meg.