351/4. A minőségi szén — A minősítési félreértés

A zuhanás meglepően sima volt, mintha a bürokrácia még a gravitációra is külön eljárási szabványt dolgozott volna ki. Az Ellenőr és az Új Vevő egy simára csiszolt rézcsúszdán száguldott lefelé, amely egyenesen a vörösen izzó katlan fölé nyúló rostélyra torkollott. A kénszagú levegőben finom pernye kavargott.
– Ne pánikoljon! – kiáltotta az Ellenőr, miközben a csúszda szélén kapaszkodva igyekezett lassítani az elkerülhetetlen landolást. – A kilencvenes számú rendelet szerint az üzemanyaggá átsorolt alanyoknak joguk van a megsemmisítés előtt szóbeli fellebbezést benyújtani!
Az Új Vevő nem fellebbezett, hanem teli tüdőből visított, miközben cipője talpa füstölögve ért földet a forró fémrácson. Fejük felett egy hatalmas, rézből öntött optikai lencse ereszkedött alá, amely ütemes kattogással vizsgálni kezdte a szállítmányt. Sárga fénysugár pásztázta végig a ruházatukat, keresve a kalóriaértéküket igazoló jelzést.
– Álljon mozdulatlanul! A szkenner a minőséget méri! – rendelkezett az Ellenőr, és magabiztosan mutatta a fény felé a saját ingujját, ahová az imént ütött friss tintapecsétet.
A gépi érzékelő megállt a nedves tintafolton. Apró fogaskerekek szisszentek meg a szerkezet belsejében, majd egy elégedett, fémes gongszó rázta meg a teret. A falon lévő mutató azonnal a legmagasabb tartományba ugrott, s felvillant a felirat: *I. osztályú, bevizsgált brikett*. A hidraulikus tolólapok rögvest mozgásba lendültek, hogy a kazánba lökjék a kiváló égéshőjű szállítmányt.
– Látja? A protokoll hibátlanul működik! – kiáltott fel az Ellenőr diadalmasan, miközben a rács dőlni kezdett alattuk a tátongó tűztér felé.
A mélyraktár alsóbb járataiból ekkor egy gépies, ütemes léptekből álló dörrenés visszhangzott fel.