351/2. A Delta szektor iktatója — A bürokratikus menedék

A piros fény ritmikus villogása végül egy rozsdás vasajtóhoz vezette az Ellenőrt, amelyre hevenyészve mázolták rá a „Delta Szektor – Szigorúan Karanténolt Készlet” feliratot. A nehéz ajtó félig nyitva állt, pántjai alatt friss fémreszelék csillogott. Odabent, az elavult kartotékszekrények homályos labirintusában egy riadt, remegő alak lapult.
Az Új Vevő volt az. Szorosan magához ölelte elnyűtt kabátját, szemei vadul ugráltak a sötét sarkok és a távolodó dübörgés iránya között. Amikor megpillantotta az Ellenőrt a hivatalos tollal a kezében, nem megkönnyebbülést, hanem mély, bürokratikus rettegést érzett.
– Önnek nincs érvényes engedélye a selejtezési övezetben tartózkodni – jelentette ki az Ellenőr monoton hangon, miközben gépiesen felnyitotta jegyzettömbjét. – Kérem a belépési igazolványát és az áruátvételi bizonylatot.
– Az... az a szörnyeteg bekapta a táskámat! – nyögte az Új Vevő, és egy félbehajtott, sárga papírfecnit nyújtott előre remegő kézzel. – Én csak egy antik óráért jöttem! De a láda meg az az őrült öregember egyszerűen átgázolt a válaszfalon!
Az Ellenőr közelebb lépett, és szakértő mozdulattal átvette a sárga cetlit. A papír szélén még friss volt a koromfekete pecsét: *Átsorolás végrehajtva. Címzett: Ismeretlen Célállomás.* A szabályzat idevonatkozó cikkelye értelmében ez azt jelentette, hogy a Vevő táskája mostantól hivatalosan is az állami gépalkatrész-készlet részét képezte.
– A reklamációs nyomtatványt a harmadik emeleti 4B ablaknál nyújthatja be – közölte az Ellenőr teljesen tárgyilagosan. – Feltéve, ha talál odavezető lépcsőt.
A folyosó mélyén ekkor kattant egy nehéz, rézből készült kapcsoló, és a falak mögül gőz szisszente elő.