350/1. Az antikvárius mozdulatai — A „feszül” új funkciója

A mélyraktár zúgása halk duruzsolássá szelídült a bárca mélyén, mintha az is elfogadta volna a friss átsorolást. Az ellenőr bólintott, egy rutinos elégedettséggel a mozdulatában, melyet csak a hivatali munka monotonitása képes kinevelni. A kezében lévő sárgaréz bárca, mely immár az ő azonosítóját viselte, kellemesen melegített. Feladata végeztével, vagy legalábbis az adott tétel átsorolásával, tekintete az antikváriusra tévedt.
Az ember, akitől nemrég még könyvet vásárolt, most már nem egy ember volt, hanem egy „Dinamikus Rezonancia-Kiegyenlítő Elem”. Az antikvárius, aki korábban csak ült, most hirtelen gépies rángásokkal kezdett mozogni. Jobb karja, ahonnan a vastag rézkábel a főáramkörbe futott, precízen, de fájdalmasan lüktetett. Bal lábát ritmikusan emelgette, majd letette, mintha egy láthatatlan, óraműszerkezet irányítaná. Arca továbbra is meggyötört volt, de mozdulatai mechanikusak, mintha egy örökös, automatizált félelmet élt volna át – melyet a rendszer most már a saját előnyére fordított.
Az ellenőr közelebb lépett. A zanza világosan fogalmazott: „az utazóládához kapcsolt antikvárius gépies léptekkel kénytelen”. Ez most már hivatalosan is megtörtént. Elővette aktatáskájából a szabványos mérőszalagot, és gondosan lemérte az antikvárius karjának és lábának mozgási amplitúdóját. „Rendben,” mormogta magában. „A kalibráció az elvárt értékeken belül van. Nincs szükség további beállításra.” Érezte, hogy a helyzet furcsaságát a hivatali protokoll betartásával lehet a leghatékonyabban kezelni.
Az antikvárius azonban nem állt meg. Lábainak mechanikus mozgása egyre gyorsabbá vált, és elkezdett forogni az utazóláda körül, mintha egy hatalmas, emberi centrifugába kapcsolták volna. Feje ide-oda kapkodott, szemei továbbra is üvegesen meredtek, de a forgás sebessége egyre nőtt. Az ellenőr, bár megpróbálta higgadtan leírni a jelenséget, ceruzája már nem tudta követni a gyors mozdulatokat. Csak annyit jegyzett le a füzetébe: „Perifériás adatáramlás: aktiválva. Forgási szögsebesség: növekvő.”
A zúgó rendszer, mely nemrég még elcsendesedett, most ismét felerősödött, visszhangozva az antikvárius egyre gyorsuló mozgását. Mintha az egész szektor most már az ő ritmusára pulzálna, és ez a ritmus egyre sietősebbé vált. A sárgaréz bárca az ellenőr kezében ismét felmelegedett, és egy újabb apró, kék fény pislákolt fel rajta. A mélyraktár egyik távoli, eddig ismeretlen szakaszából halk, csikorgó hang hallatszott, mintha valami készülne. Valami, ami az „átsorolt” tételek között rejtőzik.