349/4. A rézhüvely nyugtázása — Az automatizált átsorolás

Az ellenőr megköszörülte a torkát, majd óvatosan, a cipője orrával megkocogtatta a fémcsövet. A réz hüvely egyetlen kattanással rögzült, s a tetejéből finom, száraz gőz csapott ki, ami papír- és gépzsírszagot árasztott a hűvös raktári levegőbe.
– Átvételi és átminősítési csatorna – jelentette ki az ellenőr, noha homlokán apró izzadságcseppek jelentek meg. – Hivatali szempontból ez csupán annyit jelent, hogy a raktári berendezésként rögzített volt ügyfél immár a pneumatikus hálózat közvetlen végpontjává lépett elő. A rendszerfejlesztés díjmentes.
Az utazóládához rögzített antikvárius szaporán pislogott, s még jobban összehúzta magát a hevederek szorításában. Megpróbált megszólalni, de a torkából csak egy rekedt, gépies köhintés jött elő, miközben tekintete a volt ügyfél viaszszerű arcára tapadt. A mozdulatlan alak nem rezzent meg, ám a hüvelyből hirtelen egy kerek rézbárca ugrott ki, és csörrenve a padlóra hullott.
Az ellenőr kényszeres precizitással hajolt le érte, letörölte róla az olajfilmet a zsebkendőjével, majd a megmerevedett ügyfél gomblyukába illesztette.
– Leltári szám frissítve – állapította meg halk, feszült hangon, és bejegyzést tett a jegyzettömbjébe.
A polcsorok mélyén ekkor egy lassú, nehéz zúgás mozdult meg, mintha a padló alatti szerkezet már a következő szektor kiegyenlítésére készülne.