348/4. A belső audit — A szövetszálak mérlege

Az új vevő óvatosan átlépte a nyirkos küszöböt, miközben gyanakvóan méregette a sötét folyosó falán csöpögő, szurokszerű olajat. Mögötte a csigákkal felfüggesztett vasajtó azonnal visszagördült a helyére, s olyan fémes csattanással zárult be, amely még a pápaszemét is megrezegtette az orrán.
– Ez a belső ellenőrzés bizonyára csak formális intézkedés – mondta bizonytalanul a sötétségbe, miközben a pápaszemét igazgatta. – Remélem, nem tart sokáig, a családom már vár.
Válasz helyett a padlólemez halk kattanással süllyedt meg alatta egy centimétert, s a falból egy rézkaros mérőműszer ugrott elő. A szerkezet gépies sziszegéssel tapogatta le a kabátja szegélyét, mintha a szövetszálak sűrűségét és a szövetszerkezet feszültségét kísérelné meg felbecsülni.
A gépies léptekkel haladó antikvárius a guruló utazóláda vontatási ívében állt meg az alagút szájánál. Homlokán a viaszpecsét baljósan csillogott a derengő fényben, s a nyakán feszülő huzalok apró szikrát vetettek, ahogy szaggatottan intett.
– Tételazonosítás: folyamatban – zúgta a láda mélyén lapuló ellenőr reszelős hangon. – Kérjük, készítse elő a fennmaradó mechanikus komponenseit.
A vevő meglepetten a mellényéhez kapott, ám ujjai a gombok mögött egy halk, fémes ketyegést érzékeltek. Az alagút mélyén felvillant egy sárga jelzőlámpa.