348/2. A falióra rugója — A bürokratikus mérés

Az új vevő szorgalmasan rábólintott a merev mozdulatra, és óvatosan ráhelyezte a kötözőzsineggel átfont kartondobozt a mérlegtálcára. A rugós szerkezet fémes ketyegése azonnal visszahangzott a nyirkos mélyraktár falain.
– Csak harminchat percet késik naponta – magyarázta készségesen a férfi, miközben izgatottan igazgatta a pápaszemét. – Gondoltam, egy apró finomhangolás megéri az ötven filléres illetéket.
Az antikvárius torkából ismét gépies, rezzenéstelen hang tört fel, miközben homlokán a friss bélyegző viaszszaga fojtogatóan szétáradt:
– A szintkülönbségi kalibráció illetéke nem készpénzben fizetendő. A Rendszer kizárólag a mechanikus feszültséget fogadja el fedezetként.
Mielőtt az ügyfél felfoghatta volna a választ, a mérlegtálca hirtelen megbillent. Az utazóláda széléből két apró, rézből öntött csipesz pattant ki, és azonnal rászorult a kartondoboz zsinórjára. A dobozfedél magától felpattant, feltárva a rozsdás falióra meztelen fogaskerekeit.
Az utazóláda mélyén szuszogó ellenőr elégedetten megmordult, mintha épp egy friss adag üzemanyag érkezett volna a kényelmes vackára. A rugó feszessége egyetlen pattanással adódott át a nyakpánt huzaljain keresztül az antikváriusnak, aki ettől még kiegyenesedettebben, szinte görcsös eleganciával állt a pult mögött.
– A tétel iktatva – kántálta az antikvárius, és karja mechanikusan rácsapott a nyugtatömbre.
A szállítószalag alól ekkor halk csörrenéssel egy apró, sárgaréz felhúzókulcs gurult ki, pontosan az ügyfél cipője orráig.