347/7. A sárga villogó — A szintkülönbségi kalibráció

A sárga fény ütemes villanásai szürreális árnyékcsipkét rajzoltak a dohos téglafalakra. Az utazóláda belső szerkezete halk, elégedett klattyanással váltott áttételt, mire a fémkarok még szorosabban rásimultak az antikvárius derekára, teljesen átvéve az ellenőrzést a térdei felett.
– Első tesztfázis: a burkolati egyenetlenség kompenzációja – hirdette ki a hivatalnok, miközben stopperóráját a magasba tartva ruganyos léptekkel haladt a szerelvény előtt. – Kérem, ne próbálja megdönteni a súlypontját! A raktári szabályzat szigorúan tiltja az egyéni egyensúlyozást.
Az antikvárius óvatosan megpróbálta visszafogni a bal lábát, ám a csípőjét tartó fogaskerekek habozás nélkül korrigálták a lázadást. A lába gépies fegyelemmel csapódott le a nyirkos padozatra. A rázkódástól az utazóláda tetejéből egy apró, sárgaréz számláló pattant ki, amely harsány csördüléssel rögtön egyet tekeredett előre.
– Pompás! A mozgási energiát maradéktalanul átalakítottuk iktatószámmá – bólintott elégedetten a hivatalnok, és gondosan kipipált egy rubrikát a kísérőjegyzéken. – A teherhordó egység felkészült a kanyarodási sugár mérésére.
A sárga lámpa villogásában ekkor egy beolajozott, hatalmas vas forgókorong körvonala bontakozott ki a raktár padlójából, amely méltóságteljes kattogással kezdett keringeni a sötétben.