347/6. A behúzó szerkezet — A gépészeti illeszkedés

Az antikvárius torkán fennakadt a szó, miközben az első lépcsőfok megbillent a talpa alatt. A lejtés váratlanul megnőtt, a fémfokba épített apró görgők pedig halk, olajozott susogással pörögtek fel. Nem volt más választása, elindult lefelé, a fülére csíptetett bárcával és a mögötte csörömpölő lánccal.
A hivatalnok szorosan a sarkában haladt, stopperóráját a magasba tartva mérte a Haladási Indexet.
– Megfelelő ütem, bár a bal sarok mozgása még mindig hordoz némi egyéni fittyet – jegyezte meg szárazon, miközben a kísérőjegyet egy újabb bélyegzéssel látta el. – A teherhordó szerelvények nem billennek jobbra. Kérem, korrigáljon.
A lépcső alján tátongó homályból felbukkanó utazóláda nem várt tétlenül. Oldalából két vaskos, fogaskerekes kar nyúlt ki, amelyek precíz hatékonysággal záródtak rá a boltos csípőjére. A csatlakozás egyetlen száraz kattanással ment végbe. Az antikvárius elszörnyedve tapasztalta, hogy a lábai már nem a saját akarata, hanem a láda mélyén kerregő óramű ütemére lépkednek.
– Kiváló illeszkedés – bólintott a hivatalnok, és zsebéből előhúzott egy kis rézsípot. – A vontatási fázis lezárult. Most áttérünk a szintkülönbségi kalibrációra.
A sötét raktártér alján ekkor egy sárga jelzőlámpa gyulladt ki, éles, ütemes villogással borítva be a dohos téglafalakat.