347/5. A sárgaréz fiók — A helyi átminősítés

A kinyílt fiók mélyén egy pár apró, rozsdás csipesz és egy nyirkos, zöld felületű bélyegzőpárna feküdt. A hivatalnok megállt az antikvárius mellett, hűvös tekintetével végigmérte a fiók tartalmát, majd elégedett hümmögéssel kihúzott egy újabb formanyomtatványt a táskájából.
– A mélyraktári belépéshez a 44-es számú alakszaki kiegészítés szükséges – közölte a hivatalnok, miközben a csipesszel óvatosan felemelt egy pici, fémesen csillogó bárcát a fiókból. – Kérem, tartsa mozdulatlanul a jobb fülcimpáját.
Az antikvárius megszeppenten hátrált volna egy lépést, ám az övére csatolt lánc fémes csördüléssel megfeszült, visszarántva őt a lépcsőfok szélére. A hivatalnok száraz, rutinos mozdulattal rácsíptette a bárcát a boltos fülére. A hideg fém azonnal rápréselődött a bőrre, miközben a falban futó fogaskerekek mély, elfojtott morajlással újra forgásba lendültek.
– A B-12-es alany átminősítése „szállítmányból” „rugalmas teherhordó szerelvénnyé” megtörtént – tette hozzá a hivatalnok, és az antikvárius mellkasára tapasztotta a frissen kiállított kísérőjegyet. – Amennyiben a lépcsőház viszkozitása tovább csökken, a haladási sebesség automatikusan duplázódik. Kérem, szedje a lábát.
A lépcsőforduló sötétjéből ekkor egy nehéz, fémes csikorgás hallatszott, mintha egy óriási láda zsanérjai próbálnának elfordulni a mélyben.