346/9. A számozott rézhenger — A frissített leltár

A hivatalnok rutinos mozdulattal bontotta fel a még meleg viasszal lezárt borítékot. A benne lapuló papíríven csupán egyetlen sor állt gépelt, szigorú betűkkel: „Iktatás felülvizsgálata a B-12-es folyosó 4-es állványán.”
Mielőtt útnak indult volna, felöltötte a kinyomtatott címkéjű, ropogósra vasalt hivatali zubbonyt. A gőzölgő rézbélyegző hajszálpontosan illeszkedett az övére rögzített bőrtokba, mintha mindig is oda tartozott volna. A Mélyraktár B-szárnyának hűvös levegője fémesen visszhangozta kimért lépteit, ahogy a katonás rendben sorakozó polcrendszerek sötét alagútjába lépett.
A B-12-es állvány előtt megállva szokatlan, de az utasításnak teljességgel megfelelő jelenséget regisztrált. A polcokon álló dobozok nem papíralapú aktákat, hanem hermetikusan lezárt rézhengereket rejtettek, amelyekben áttetsző, sűrű kenőanyag lassan lüktetett. Mindegyik hengeren egy-egy korábbi tisztségviselő iktatószáma szerepelt, gondos, hivatali kézírással.
A hivatalnok nem látott okot a fennakadásra. A kapott borítékot a hengerek melletti fémállványra helyezte, majd a friss rézbélyegzővel határozott nyomást gyakorolt a papírra. Abban a pillanatban a pneumatikus cső sziszegve szippantotta be az elintézett iratot.
A fal mögött tompa, mechanikus kattanás hallatszott, s a legközelebbi rézhenger alján egy apró, sárgán izzó kontrollámpa gyulladt ki.