346/2. A téves diagnózis — A kivasalt hivatali rend

A jövevény a sárgaréz nívópálcát a nyomásmérő óra mellé illesztette, majd elégedetlenül csettintett a nyelvével. Öltönyének belső zsebéből egy apró, bőrkötésű jegyzőkönyvet halászott elő, és a sarkára koppintott egy mechanikus töltőtollal.
– Teljes mértékű eljárásbeli tévedés – jelentette ki a kormos falaknak. – Ez a berendezés nem selejtező kazánként működik, hanem egy elavult, 1894-es hivatali gőzmosodaként. A nyomásértékek a gőzkeményítési protokoll szerint is elfogadhatatlanok.
Az Ellenőr, aki molekuláris vékonyrétegként borította a főtengelyt, megpróbált sercegő vibrációval tiltakozni a méltatlan minősítés ellen. De a hajszálcsíkos öltönyös alak felé sem fordult; ehelyett egy piros felülvizsgálati matricát nyalt meg, és határozott mozdulattal a vörösen vibráló műszer üvegére tapasztalta.
– A felgyülemlett kenőanyag nem hivatali átsorolás eredménye, hanem a túlzott szappanhasználat sajnálatos mellékterméke – foglalta össze az elemzést magabiztosan, miközben visszahúzta a toll hegyét. – A Rendszer nem égeti az állományt, csupán kivasalja.
Mielőtt azonban a nyitott bőrönd felé léphetett volna, a szomszédos túlfolyószelep rézfedele alól egy vékony, ritmikus sziszegés hallatszott ki, mintha valaki egy elfeledett iktatószámot morzsolna a fogai között.