346/10. A sárga kontrollámpa — Az iktatott tisztségviselő

A sárgán izzó kontrollámpa halk, ritmikus kattogással pulzált a Mélyraktár hűvös csendjében. A hivatalnok kimért léptekkel közelebb lépett a B-12-es állványhoz, hogy elvégezze az eljárásrendi felülvizsgálat utolsó, elkerülhetetlen lépését, és regisztrálja az újonnan aktivált rézhenger adatait.
A henger oldalán lévő sárgaréz keretben lapuló felirat gondos, hivatali kézírással íródott. A hivatalnok kivasalt zubbonya ujjával finoman megtörölte az üveglapot, majd közelebbről is szemügyre vette a névjegyet. A rézfoglalat alatt a saját neve állt, alatta a mai dátummal és a felülvizsgálat pontos percével.
Ösztönösen a mellzsebéhez nyúlt a tintapárnáért, ám a ropogós szövet alatt nem érzett bordákat, csupán egyenletes, sűrű lüktetést. Amikor pillantása az övére tévedt, észrevette, hogy a gőzölgő rézbélyegző helyén már csak egy finoman megmunkált leeresztőszelep tátong, amelyből aranyszínű kenőanyag szivárog az állvány alsó tálcájára.
A hivatali fegyelem iránti mély tisztelete nem engedte, hogy puszta fennakadást okozzon az iktatási folyamatban. Egyetlen precíz mozdulattal felmászott a B-12-es állvány negyedik, pontosan neki méretezett rekeszébe, kényelmesen elhelyezkedett, és megvárta, míg a lüktető rézhenger fedele sziszegve rázáródik a vállaira.
A kiürült, sötét alagút mélyén ekkor egy régi utazóláda nehéz sárgaréz csatja pattant ki magától.