345/4. A konzervált tisztség — Az adagolt hatáskör

A fémfedél hermetikus kattanással zárult az Ellenőr felett. A kétszáz milliliteres bádogdoboz belső falai kellemesen hűvösek voltak, és bár a kilátás teljesen megszűnt, a hivatali öntudat nem hagyta magát elnyomni. Ha egyszer egy tisztségviselőt szabványos kiszerelésbe helyeznek, az csupán azt jelenti,hogy a Rendszer mobilizálta a hatáskörét.
A futószalag halk, rezes zümmögéssel indult meg alatta. Az Ellenőr büszkén próbálta kitölteni a henger alakú teret, apró buborékos feszültséggel tapadva a fémdoboz belső pereméhez. Ő már nem csupán egy helyi kenőanyag volt; mostantól hivatalosan is A/1-es osztályú, kiszerelt minőségi auditegységként teljesített szolgálatot.
Egy nehéz gépikar hirtelen egy sötét, fémből készült lejtőre lökte a dobozt. A zökkenőmentes gurulás közben az Ellenőr hallotta, ahogy a szomszédos vájatokban hasonló konzervdobozok koccannak egymáshoz ritmikus, fémes zendüléssel. A lejtő alján egy automata nyomda éles csattanással bélyegzett dátumot és iktatószámot a bádogfedélre.
A doboz végül egy sötét, vibráló tárolórekeszbe gurult, ahol a Rendszer mély, monoton dobolása hallatszott. Az Ellenőr elégedetten fészkelődött be a fémdoboz sarkaiba – elvégre a megőrzött minőség a jó bürokrácia alapja.
Ám ekkor a szomszédos, még lezáratlan bádogdobozból egy halk, szirupos cuppanás szűrődött át, mintha valaki más is próbálna alakot ölteni az adagolóprés alatt.